A hárem urának úrnője

The harem dance, oil on canvas, 65 x 115 cmA török szultán háremében több száz szebbnél szebb nő versengett a hárem urának kegyeiért, és ő korlátlanul uralkodott felettük. Ha úgy hozta kedve, tömegesen kivégeztethette őket, mint Őrült Ibrahim tette 280 odaliszkjával, amikor egyikükről kiderült, hogy hűtlen lett hozzá. De az is megtörtént, hogy egy szép háremhölgy teljesen a hatalmába kerítette a szultánt, és nemcsak fölötte uralkodott, hanem az egész birodalom fölött.

Ez történt a Magyar Királyság hadait 1526-ban Mohácsnál szétzúzó Nagy Szulejmánnal is. Pedig nem volt lágyszívű ember, a kegyetlenségig keménnyé edzette a maga körül látott sok brutális gyilkosság, amelyeket apja, Rettenetes Szelim parancsára követtek el, hogy megtisztítsák útját a trón felé. Roxelána, az asszony, akinek a kezében lágy viasszá vált, a mai Ukrajna területéről származott, egyes források szerint egy pópa lánya volt, és eredetileg Alekszandra Liszovszkának hívták. 1505 és 1510 között született, tatárok rabolták el és adták el az isztambuli rabszolgapiacon. Ibrahim pasához, I. Szulejmán szultán legjobb barátjához került, ő ajándékozta az 1520-as évek elején a szultánnak, épp amikor az megkezdte európai hódításait. A leírások szerint lángvörös hajú, apró termetű, filigrán nő volt, a róla készült képek nem mutatnak különösebb szépséget, csak okos szemei élnek szabályos arcában. A háremben a neve Haszeki Hürrem lett, a Nevető, mert szerette a tréfát, és jókedvet árasztott maga körül. Élénkségével, vidámságával teljesen elbűvölte a hallgatag, zárkózott, depresszióra hajlamos Szulejmánt, erről tanúskodnak a hadjárata alatt küldött leveleinek megszólításai: „Én igazi királynőm, mindenem!… / Kedvesem, fénylő holdam!… / Leghűbb társam, egyetlenem!… / Minden szépség úrnője, királynőm!” Kapcsolatuk kezdetén Roxelána még nem tudott folyékonyan írni, olvasni, így kénytelen volt írnokkal íratni válaszait. Később azonban ebbe is beletanult, mint sok mindenbe. Főleg a hatalomba. Már eleve megerősítette hárembeli pozícióját, hogy az első öt évben öt gyermeket szült a szultánnak, négy fiút és egy lányt. A trónra esélyes elsőszülött fiút azonban az előző kegyencnő, Mahidevran szülte, akinek sehogy sem tetszett, hogy a szultán teljesen elhanyagolja őt legújabb kedvence miatt. A sokáig magába fojtott harag egy napon elemi erővel tört ki: tíz körömmel esett neki vetélytársnőjének, egész csomókat tépett ki dús hajából, és véresre karmolta az arcát. Amikor a szultán tudomást szerzett erről, Mahidevrant az engedetlen feleségek és ágyasok lakosztályába, a Régi Palotába száműzte. Enyhe büntetés volt, hisz bőrzsákba varrva a tengerbe szokták dobatni kegyvesztett asszonyaikat a szultánok. Igaz, Mahidevran is csak a körmeit használta, nem halálos mérget vagy arcot elcsúfító, maró folyadékot, mint azt számtalan sorstársnője tette.
1533-ban a még mindig fülig szerelmes szultán, aki két ostrom között gyönyörű verseket írt imádott asszonyához, feleségül vette őt. Hallatlan dolognak számított, hogy egy rabszolganőt a szultán törvényes nejévé tegyen. Minden szabad percét nála töltötte, a legtitkosabb terveit is vele beszélte meg, lakosztályából titkos átjáró vezetett Roxelána lakrészébe. Szulejmán az ő kedvéért építtette át a palotát, a Topkapit fényűző termek sokaságával, pazar fürdőkkel bővítve. A török birodalomhoz hasonlóan a szultáni rezidencia is az ő uralkodása alatt élte a fénykorát.
Roxelána eszes nő lehetett, a szultánhoz írt levelei remek pszichológiai érzékről tanúskodnak: a szeretett férfi önbizalmát erősítő, hízelgő magasztalástól a családi élet apró történéseinek szórakoztató leírásán át az okos tanácsokig minden megtalálható bennük. Immár törvényes feleségként megkezdte intrikáit az elsőszülött ellen, hogy saját gyermekeinek biztosítsa a hatalmat. Sikerült is elérnie, hogy férje kivégeztesse Mahidevran fiát, az összeesküvéssel vádolt Musztafát. Arra is rá tudta venni, hogy megölesse a birodalom második emberét, Ibrahim pasát, a nagyvezírt, aki pedig Szulejmán legjobb barátja és bizalmasa volt. Épp emiatt féltékenykedett rá Roxelána, nem akarta, hogy más is tanácsokat adhasson a szultánnak. A köznép, amely nem szerette az egykori rabszolganőt, és csak Ziadinak, boszorkánynak hívta, mert elterjedt, hogy bűbájossággal láncolta magához a szultánt, Allah büntetését látta legkisebb fiának, az epilepsziás Giangirnak a halálában. A suttogva továbbadott hírek szerint annyira megrázta szeretett féltestvére, Musztafa kivégzése, hogy csillapíthatatlan idegláz tört ki rajta, az végzett vele. Az elsőszülött, nagyon népszerű Mahomet már korábban meghalt, mindössze 21 évesen. Talán a gyász okozta fájdalom irányította Roxelána figyelmét mások szenvedésére: a szegények számára ingyenkonyhát, kórházat építtetett, ezenkívül több mecsetet, karavánszerájt, fürdőt, iskolát, nemcsak Sztambulban. Utolsó éveit beárnyékolta fiai, Szelim és Bajazid rivalizálása. Érezte, hogy kettőjük közül az egyik nem kerülheti el a sorsát, meg kell halnia, hogy a testvére uralkodhasson. Pedig Musztafát épp azért tetette el láb alól, hogy trónra lépése előtt ne gyilkoltathassa meg az ő fiait. (A testvérgyilkosság bevett szokás volt a szultáni rezidenciában, II. Mehmed szultán egyenesen parancsba adta utódainak, hogy így tegyenek, a birodalmat gyengítő véres testvérharcok és polgárháborúk elkerülése végett.) A sors megkímélte az újabb gyásztól, 1558-ban meghalt. Szulejmán, aki Roxelánát megismerve nem vágyott többé más nőre, hiába várt rá háremének 300 hölgye, nyolc évig gyászolta. Egyre magányosabb és törődöttebb lett, már csak Mirmah, a lánya tudta felvidítani, aki temperamentumban, külsőben nagyon hasonlított az anyjára.
1559-ben a két szultánfi hadat gyűjtött, és nyílt harcba kezdett egymás ellen. Amikor az apjuk közbeavatkozott, Bajazid ellene fordult. A csatában azonban vereséget szenvedett, és négy fiával együtt a perzsa sahhoz menekült. Szulejmán mesés összeget küldött Szelimmel a sahnak, mire az fiaival együtt megfojtatta Bajazidot, aki becsvágyát, intelligenciáját és külsejét tekintve egészen az apjára ütött, ezért is volt Roxelána kedvence. I. Szulejmánt a családi tragédiák sem tartották vissza a magyarországi hadjárat folytatásától: 1566-ban, 71 éves korában, Szigetvár ostrománál érte utol a halál.
Fia II. Szelim néven lépett trónra. Kevesebbet csatázott, mint az apja, inkább a háremben szórakozott, mindvégig asszonyi befolyás alatt állt. Szerette a ciprusi borokat, halálát is az okozta, hogy részegen megcsúszott a fürdőben, és estében koponyatörést szenvedett. Uralkodása alatt megkezdődött az oszmán birodalom lassú hanyatlása.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s